Németh Hajnal Auróra írásai

mindig írok...eddig a fióknak, most már megosztom veletek is...

A virágházban törökülés

néma magány

számüzetés.

pengén áll a kék virág

öt szirom az öt levél

amint lehull kockaél.

 

2008.

mozdulatlan levélzörej

egy pislantás az életünk

végtelen és dzsungelnéma

tengerszerű szerelmünk

2008. húsvét

zárt-szag

a nyitott oldalon

a kettő egy volt

de haragom

zöld

és osztódó.

2007. 09. 22.

Az a sok selyemszál

köt össze örökre

nincs mit tenni

nincs mit tenni

csak puhán eldőlni

mint egy test a homokon

a víz eldörzsöl

a só konzervál

a sirályok a homlokom

sormintái.

Ez a tenger

a határon túl

morajlik

hallgatom

mélyen és elszántan

tapogatom

körvonalaid

Bennem vagy.

Benned vagyok.

Porcelán szelíden

dadogok

A tiszta mondatok

Melletted hevernek.

2008. 01.

félelem - ödéma

a torok

a tarkó

a csontig fúró

éjjelek

elvesztettem a vilanykapcsolót

velőm téglapor

reszketek

sötétséget fércelek

balladák népe mesél

a dallamok

felsértik fejemet

Lassan lobban a kín

reggelek

reggelek

Jöjjetek!

a veríték elborít

mindenhol elveszek.

2008. 01. 29.

Holnap-holnap szag.

s a kulcsolt kezünk biztosabb.

Szögesdrótok

barátaim

az életem

egyenes derékú

ne vonjatok

szemöldököt.

Johanna

eltörött

ne szúrjatok

testünk

egybeforrt

közelség.

 

 

hatvannégyből egy való vagy

s közös a muskátli föld

-áldás-

 

2008. 01.

S Johanna oldalvást elhajol

megveti ágyát valahol

elmorzsolja ölét, keblét, ujjait

levetkőzik

és többé már nem gyógyít.

2008. 01. 18.

minden vörös mögött van egy zöld

marja a torkomat a fekete föld

marékszámra megeszem

hernyók, csigák vegyesen

közben meg-megroppan a bőr

- s én azt mondom, ez az élet kedvesem -

2008. 01. 18.

Én elbírlak hátamon

de Te elbírsz-e engemet?

jártam amerre Te jársz

borotva - menny helyett.

Az utcasarkon túl már

nem árulom a testemet.

- A rozsda és a nők egyformák

mondtad

én azt mondom meglehet. -

Kéz.

Mellkas.

Nyugszik.

Vákum csend

véges.

végtelen.

szakadás - ég

indulás - föld

a szemed kék

az enyém zöld

szemhéjat nyit

a fájdalom

ember felett járok,

mikor átadom

titkaim.

-A sors akarta így-

A közös szobánk falára vésték:

SIC FATA VOLUNT.

és többet én sem kételkedem

csak a muskátlink nyesegetem.

Tapéta-mintácska

nem leszel megunt

nem lehetsz megunt

mert

SIC FATA VOLUNT.

Falétra uracska

mert sorsunk

a sorsunk

Isten játékocskái vagyunk

Ami vagyunk.

A konvenciók

ecetje mar.

De a szemem

az istenit is,

de boldog marad.

Nyughatatlan.

Ki és be.

Apró tűszúrások - a szélben ázok.

Az egészhez képest

egyetlen ki vagyok.

A hullámok közt kacagott

a tenger

-Néha meg egyetlen be vagyok-

mikor hátammal

vacogok.

Ki szelidít kit?

-kérdeztük egymástól-

nincs boríték, búza, vagy rózsák

Az ágyamban ketten borúlunk

az izzadság fokain előre

merészen. visszaút nélkül.

Felejteni - kérte.

Aztán emlékezni - mégjobban.

A tenger méhébe képzelem magam,

testemen vabeton ing van

-ÖRÖKKÉTIG-

 

Mérhetetlen.

Tövig állok szavaimban.

Bőröm porcelán,

mint a vak tengeróceán.

A szavak száját akarom!

Nem kell pálma!

Nem kell tejútrendszer!

-ordította a gyermek

a fekete tengernek

s az küldött neki három

hullócsillagot

míg a gyermek a homokra toppantott.

2007. 08. 30.

 

Kövek alvadnak

medúza csápjai nyújtóznak,

lüktet a vihar

és minden hajótörött.

Áment dúdolunk

a padló réseibe mállva

hogy túléljük

a rendelt

szemfödelet.

 

 

Elmerülök

buborékolok

a garatomba képzeltelek

egy pillanatra

Te kiszámíthatatlan

és hatalmas

Tengeróceán!

 

Narancsszínű a hold

este.

Benne egy folt

benne.

Ez a folt a lelke

a folt.

Mikor a hold narancsszínű

a hold.

Gyermek voltam

felnőtt lettem

éveimért

felhőt vettem,

s a halált

elfeledtem.

Felhő voltam

halál lettem

gyermekemért

felnőtt lettem

s az életért

visszajöttem.

Felnőtt voltam

gyermek lettem

éveimért

felhőt adtam

halálokkal

barátkoztam.

Halál voltam

felhő lettem

önmagamért

gyermek lettem

s a felnőtteket

elfeledtem...